És magam alá darállak, betemetlek, eltemetlek,visszakaplak, felfallak, meg kiköplek,megemésztetlenül kihánylak,aztán ott hagylak a magánynak.

Emlékszem a szobád a falára. A fura narancssárga virágra. Emlékszem a törött órára is a falon. Azt nem mi törtük össze nagyon.Emlékszem a parkra a ház előtt,Meg a padra amin egy részeg fiú ült. Emlékszem a trolivezetőre aki megvárt mikor reggel,A busz után futottam kávéval a…

Most is itt írok csak most nem veledde róladÉs lehet, hogy épp most mentél el előttemvagy nélkülemÉs kint nagy pelyhekben hull a hóhahó hahóÉs lehet, hogy ma rád iszom magamvagy magamra iszlak TégedÉs ha egyszer újra megkérdeznédigen, én ma HAZA megyek.