Szeptemberi párás tekintetszembogárba fagyott fájdalomgalambok ülnek a teraszonfeltépik régi sebeiket olyan közeli most a távollátom mikor lehunyommost a sötétben annyi nyombújik valahol, bárhol valaki velem együtt lüktetfutkos a versed a hátamonannyi eltemetett fájdalomahogy…

Furcsa ez az őszi napsütés, nem?Mint a szeptemberi nap utolsóLemenő sugarának fényénélNézni ahogy eltűnik valamiAz elmúlás alábukikDe a fény még megcsillan a víztükrönEgy utolsót, mielőtt végleg vége.Mielőtt végleg vége a nyárnakS szeptember végén lehanyatlik a napEmlékeink is tovább baktatnakS ott…