Szántó Gabriella versesblogja


2016. február 16. 10:20 - Szántó.Gabriella

Egy eltemetett születésnap margójára

Nem vagy az enyémÉs soha nem is voltálMég akkor sem mikorForrón átkaroltálHazudtál nekemÉs mindenki másnakMikor bús arcodatKarjaim közé ástadAzon a délutánMegcsaltam, megcsaltadKét ölelés köztSzívem nekem adtadCsókoltál, öleltélKarod nem engedettKérdőn nézett reámKét szomorú szemedNem akartál…

Tovább
Szólj hozzá!
2015. február 13. 18:49 - Szántó.Gabriella

Egy eltemetett születésnap margójára

Nem vagy az enyémÉs soha nem is voltálMég akkor sem mikorForrón átkaroltálHazudtál nekemÉs mindenki másnakMikor bús arcodatKarjaim közé ástadAzon a délutánMegcsaltam, megcsaltadKét ölelés köztSzívem nekem adtadCsókoltál, öleltélKarod nem engedettKérdőn nézett reámKét…

Tovább
Szólj hozzá!
2014. november 21. 13:21 - Szántó.Gabriella

Szeptember végén

Furcsa ez az őszi napsütés, nem?Mint a szeptemberi nap utolsóLemenő sugarának fényénélNézni ahogy eltűnik valamiAz elmúlás alábukikDe a fény még megcsillan a víztükrönEgy utolsót, mielőtt végleg vége.Mielőtt végleg vége a nyárnakS szeptember végén lehanyatlik a napEmlékeink is tovább baktatnakS ott…

Tovább
Szólj hozzá!
2014. október 29. 14:54 - Szántó.Gabriella

Akár én is lehetnék az. Akár te.

Láttam ma egy holttestet a sínekmellett feküdni. Ott, ahol annyiszorelgondolkodtam rajtad. És majdnemrajtam is keresztülgázolt egy-egykora reggeli sötétzöld hév vonat.Ott feküdt egy fekete hullazsákkalletakarva. Nem láttam az arcát.Akár én is lehetnék. Akár te is.És egy…

Tovább
Szólj hozzá!
Szántó Gabriella versesblogja
süti beállítások módosítása