Soha sehol nem voltam ilyen boldog.És ilyen szomorú egyben. Nem.Nem akarom megvárni míg nem maradmás, csak a könnyem. Tudod, jó volna már csak úgy hazamenni valakihez.(Hozzád.) És hozzá(d)bújni. Elfáradtam.Érezni akarlak. Csak egy perccel tovább. Mi lenne ha mégis inkább…

Utoljára azt a nyomorult gombotvarrtam rá a pulcsidra, amott a szürke kötöttre, emlékszel? Dehogy. És mint akkor most is beteg vagyok.Szerencsére. Persze te ezt sem tudod.Otthon maradhattam és loptam veledmég egy lehet hogy utolsó pillanatot. Most meg a kedvenc nadrágom kilyukadt.Amit akkor ejtettél…