Kik távolról is érzik egymás rezdüléseit
Hallják lelküknek apró zendüléseit.
Egymásra hangolják, egymást, magukat
Mint ahogy hegedűre a húrokat.
Többé már én sem menekültem.
Igen, én hegedültem.
Nem is. Te hegedültél, Mesterem.
Andante, az én testemen.
Felhúztad az összes húrt.
A negyedik a szívembe szúrt.
Ott a kerek folt a nyakamon.
És még most is a te hangodon…
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.