Ne hagyj egyedül nélküled elpusztulok és kérlek beszélj hozzám egyedül gyenge vagyok.Csipogj, beszélj, üvölts csak hadd halljam a hangod had bújjak melléd oszd meg velem almod. Testeddel melegítsd a testem búj hozzám gyengéden szaladjunk együtt az élet mókuskerekében. Ne hagyj…

Legyél a gazdáms én örökké kis kedvenced leszek Játssz velem gyakran és én majd tenyeredből eszek Simogasd a nyakam hagyd, hogy fekhelyem melletted lehessen Szoríts nekem helyet s engedd, hogy melléd fekhessem Becézgess kedvesen s én soha nem karmollak Engedj az ágyadba és én…

Ágyad ezután a házam előtt lesz… S lehet, hogy olykor teraszra kiállva elkapom egy kóbor pillantásodat,amit egy fatörzsbe beleéget a kósza pillanat. S az ablaküvegen visszatükröződik örökké mélabús tekinteted, míg egy fa mögül kivert kutya gyanánt figyelsz addig nem lehetek…

Szeretnék…. végigcsókolni  a testeden minden heget már az is fáj ha érintelek végigsimítani ujjaimmal lágyan a hátadon hol erősebb, hol gyengébb a fájdalom  belefogni kezembe a kezedet közelről szemlélni szomorú szemedet tenyerembe zárni tejfehér arcod csendesen megvívni…