Ágyad ezután a házam előtt lesz…
S lehet, hogy olykor teraszra kiállva elkapom
egy kóbor pillantásodat,
amit egy fatörzsbe beleéget
a kósza pillanat.
S az ablaküvegen visszatükröződik
örökké mélabús tekinteted,
míg egy fa mögül kivert kutya gyanánt figyelsz
addig nem lehetek a tied .
S amíg a teraszon kávézva
cigifüst mellett én egy alakot figyelek,
gondolataim a távolba révednek
talán titkon én is valakiért epedek.
S nem feledem, hogy a puha fű közt megbújva
egy szív ugyanúgy eleped,
repülj el rabmadár
s engedd, hogy szeresselek.
...Mert ágyad ezután már mindig a házam előtt lesz.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.