Én a büszkeséged akartam lenniés nem a szégyened.Elmehetsz a faszomba,hogyha Te ezt szégyelled. Már én szégyellem azt, hogy valaha szerettelek. S ha kell én egy életen áta szégyened leszek...  

nem arra vágyom hogy  csendben megigyunk valamit hanem, hogy tépj szét hangosan, megvadít magamba fogadni a farkad mohón élesen harapni az ajkad magamba fogadni amit adsz  magadból   keserédesen nyelni az ondód őrült pörgésre vágyom rajtad, benned, érted én akarok lenniaz utolsó vétked

Bárcsak minden úgy maradnaAmit bele suttogtálEgy régi rongyos paplanba Bár úgy maradnaVagy bár ne mondtad volna "Szeretlek és veledAkarom leélni az életemet" Bár úgy maradnaVagy bár ne mondtad volnaBárcsak ne mondtad volnaAkkor a szívem isEggyel többet dobban…    

Szeress vagy hagyj elmennemHagyj végre Téged is szeretnem Ölelj, csókolj forrón némánAhol csak a szerelem hangja ér át Szívtől szívig minden égjenHarapj belém, hagyd hogy éljem S ha Te nem nyitod csókra szádatÉn elvarrom az utolsó szálatHogy nyugodt szívvel szédíthess százat…

Azt hittem ilyenkorra már túl leszünk mindenenArcod ott nyugodhat a keblemenTúl mindenen...