nem arra vágyom hogy
csendben megigyunk valamit
hanem, hogy tépj szét
hangosan, megvadít
magamba fogadni a farkad
mohón élesen harapni az ajkad
magamba fogadni amit adsz magadból
keserédesen nyelni az ondód
keserédesen nyelni az ondód
őrült pörgésre vágyom
rajtad, benned, érted
én akarok lenni
az utolsó vétked
az utolsó vétked
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.