Nézte ahogy pakolok
Nézte ahogy nézi ahogy pakolok
Ahogy mindent hátrahagyok
Mindet ami fontos
Te tanítottál meg szeretni megint
Ugye te is érzed ezt a kínt
Ulay Ulay Oh...
Olyan volt mint egy kép
Visszagondolva
Most utoljára pakolok
Mindent hátrahagyok
Téged is itt hagylak Pesten
Meg magamból is egy darabot
Minden ugyanolyan mint a képen
Amire már nem emlékszel
Ahogy hátat fordítottál
Mikor utoljára elmentél
De nem is, tükörbe nézek
Én voltam aki elment végleg
Míg te egy pillanatra félre néztél
De soha nem felejtettem el a nevedet
Váram voltál ezt ne feledd
Örülök, hogy megismertelek
Soha nem felejtettem el a nevedet
Visszhagozzák a legsötétebb éjjelek
Ulay Ulay Oh...
Soha nem mondtam meg neked a nevemet
De a falak azóta is őrzik emlékemet
Ulay Ulay Oh...
Egy utolsó K.M.-nek mindent hátrahagyva
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.