Szántó Gabriella versesblogja

2019. július 09. 01:51 - Szántó.Gabriella

How I became the bomb

Nézte ahogy pakolok
Nézte ahogy nézi ahogy pakolok
Ahogy mindent hátrahagyok
Mindet ami fontos
Te tanítottál meg szeretni megint
Ugye te is érzed ezt a kínt

Ulay Ulay Oh...

Olyan volt mint egy kép
Visszagondolva
Most utoljára pakolok
Mindent hátrahagyok
Téged is itt hagylak Pesten
Meg magamból is egy darabot

Minden ugyanolyan mint a képen
Amire már nem emlékszel
Ahogy hátat fordítottál
Mikor utoljára elmentél
De nem is, tükörbe nézek
Én voltam aki elment végleg

Míg te egy pillanatra félre néztél
De soha nem felejtettem el a nevedet
Váram voltál ezt ne feledd
Örülök, hogy megismertelek
Soha nem felejtettem el a nevedet
Visszhagozzák a legsötétebb éjjelek

Ulay Ulay Oh...

Soha nem mondtam meg neked a nevemet
De a falak azóta is őrzik emlékemet

Ulay Ulay Oh...

 

Egy utolsó K.M.-nek mindent hátrahagyva

ulay2.jpg

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mindennapraegyverset.blog.hu/api/trackback/id/tr1414932688

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Szántó Gabriella versesblogja
süti beállítások módosítása