Az álmok az élet megrontóiFelébredve csak a rideg valóság maradtHolott egy perce, egy szomorú perceArcom még arcodhoz tapadt Te itt voltál velem akkor isMikor rajtad kívül más senki nemSötét magány legsötétett óráibanKezed ott nyugodott a kezemen Hidd el megtenném, ha engednédVisszacsinálnám amit…

”Jössz ma haza?” Kérdezted meg ismét.És én nem tudtam rá válaszolni.Hiszen többé az a hely már nem azén otthonom. Mert az otthon az a  hely ahol boldogság vár. Ahovámosollyal a szádon lépsz be az ajtón.De ez a hely régen nem az számomra.  Megszűnt annak lenni ami egykor.Már nem a boldogság kicsiny…

”Költő? Egy faszt. Majd ha néhány jó sorért egy baszást abbahagysz.” Ezek szerint én még nem vagyok költő. Szeretem a jó kemény faszt. S otthagyom érte a befejezetlen verseimet. Azok úgyis megvárnak, de te nem. Vagy mi van ha holnap meghalok? Ha elbasz egy busz? Vagy valami ilyesmi. És mi van ha…

Ha nem hiszed el, hogyValaki tényleg szeretni tudottNeked csak egy üres szívS egy csorba csésze jutott