”Jössz ma haza?” Kérdezted meg ismét.
És én nem tudtam rá válaszolni.
Hiszen többé az a hely már nem az
én otthonom. Mert az otthon az a
hely ahol boldogság vár. Ahová
mosollyal a szádon lépsz be az ajtón.
De ez a hely régen nem az számomra.
Megszűnt annak lenni ami egykor.
Már nem a boldogság kicsiny szigete.
Csak egy szomorú hely, ami tele van
Fájdalommal. Olyan csendesen szép.
Szinte már idilli ez a pillanat.
De többé ez már nem az én otthonom.
Nem, én már soha többé nem megyek haza.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.