Utoljára azt a nyomorult gombot
varrtam rá a pulcsidra, amott
a szürke kötöttre, emlékszel? Dehogy.
És mint akkor most is beteg vagyok.

Szerencsére. Persze te ezt sem tudod.
Otthon maradhattam és loptam veled
még egy lehet hogy utolsó pillanatot.

Most meg a kedvenc nadrágom kilyukadt.
Amit akkor ejtettél a szívemen,
Bevarrom rajta azt a nagy sötét lyukat.

Foltozgatom cérnával, feketével
Átdöföm a tűt minden erejével.
Hátha attól majd jobb lesz, összeforr.
De te akkor sem és most sem vagy sehol...

Nem vagy sehol.