Lázálomban mindig féltek
s nem tudjátok mit beszéltek
meg ugye bebaszva
egy üveg bor egy levél xanaxra
aztán jön a sok hülyeség
de aludjunk együtt ma még
és nem szeretlek amúgy
csak mondom hogy tudd
de azért add ide a kezed
míg még itt vagy had fogjam meg
meg ölelj is magadhoz már
ne boruljon rám a magány
csókold meg az ajkaimat
fond körém a karjaidat
aludjunk el együtt még ma
körülöttünk minden néma
aztán majd megint úgy mész el
hogy semmire nem emlékszel…
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.