Szántó Gabriella versesblogja

2014. november 12. 23:10 - Szántó.Gabriella

Láz

Lázálomban mindig féltek
s nem tudjátok mit beszéltek
meg ugye bebaszva
egy üveg bor egy levél xanaxra
aztán jön a sok hülyeség
de aludjunk együtt ma még
és nem szeretlek amúgy
csak mondom hogy tudd
de azért add ide a kezed
míg még itt vagy had fogjam meg
meg ölelj is magadhoz már
ne boruljon rám a magány
csókold meg az ajkaimat
fond körém a karjaidat
aludjunk el együtt még ma
körülöttünk minden néma
aztán majd megint úgy mész el
hogy semmire nem emlékszel…

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mindennapraegyverset.blog.hu/api/trackback/id/tr816892251

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Szántó Gabriella versesblogja
süti beállítások módosítása