Féltékeny leszek a bögrére
amely rubint ajkaidhoz ér,
Féltékeny a tejeskávéra
melytől lüktet ereidben az ér.
Féltékeny a cukorra
mely megédesíti a napod,
Féltékeny mindenre melletted,
mindenre ami nem én vagyok.
Most is a szürke ingedet viselem
lassan gombolom, ahogy lesiklik vállamon,
Mélyen a bőröm alatt viszketsz
most már te vagy az otthonom.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.