Ült az üres szobában, az üres
kávésbögrével és az el nem nyomott
cigarettacsikkel. Nézte, ahogy
a hamu még parázslik, majd csendben
aláhull. De nem aludt el akkor sem.
Parázslott tovább a szőnyegen.
De nem érdekelte, hiszen ő is
ugyanolyan üres volt, mint az a
bizonyos kávésbögre. És nem volt
benne sem tej, sem cukor, talán még
koffein sem. Sem szeretet, sem béke.
Sem hála, sem megnyugvás. Így hát csak
nézte, ahogy nagy lyukat éget az
anyagba, az el nem oltott parázs.
Majd egyszer csak már azt sem nézte tovább.
Becsukódott a szeme, szájából
kiesett az égő cigarettacsikk.
Nem nézett ő már tovább semmit sem.
Bánatában meghasadt a szíve.