Akartam írni egy verset arról, hogy
Szeretem ahogy a szíved dobog.
Akkor még nem tudtam, nem tudhattam:
Értem, vagy kiért? Értünk, vagy miért?

Azóta persze megint minden más lett.
Most már tudom amit akkor még nem,
Hogy nem értem lüktet a szén-monoxiddal
dúsított vér az ütőereidben.

Mégsem tudtam aludni a szíved
dobogásától aznap éjjel, újra.
Ahogy valakiért vagy bárkiért vert.

És rájöttem, hogy ezért nem tudok
elaludni a bal oldaladon.
Már soha többé semmilyen éjen...