Ha utazom a vonaton, az érzés néha megvan még
Ha elmúlna s nem lennél, talán én is meghalnék
Tudom, hogy nincs visszaút, a táj előttem végtelen
Ha itt nem lehetünk együtt, találkozunk az égben fenn

Ha utazom a  vonaton, minden percben hiányzol
Azt hiszem még enyém vagy s ez csak egy lázálom
A fák suhannak előttem minden olyan féktelen
Nem láthatlak többé csak rég megsárgult képeken

Az egész olyan mint egy halványuló álomkép
Ha elmúlna s nem lennél veled én is eltűnnék
Nem lenne értelme nélküled  itt lenne
Inkább együtt fenn a csillagos egekben

Némán bámulok a sötét messzeségbe
Aki így szeret, nem tudom hogy lesz-e
Tudom hogy nincs visszaút, mára mindent feladtam
Egyetlen csókodért a lelkemet is eladtam

Ülök a csendben, mellettem rohan a táj
Csak legbelül érzem, hogy valami fáj
Téged látlak egy el nem sírt könnycseppben
Ha itt nem lehetünk együtt, talán majd a mennyekben

Ha utazom a vonaton, az érzés néha megvan még
Ha elmúlna s nem lennél, talán én is meghalnék
Tudom, hogy nincs visszaút, a táj előttem végtelen
Ha itt nem lehetünk együtt, találkozunk az égben fenn…