Drága Gabicám!

Nem tudom, írtak-e már neked szerelmes levelet, olyan igazit, de én most írok.
Életem egyik legszerencsésebb fordulata volt az, hogy megismertelek téged és hogy összebarátkoztunk. Nem csak a legjobb barátom lettél, hanem a testvérem és a lelki társam is. Annyi mindent köszönhetek Neked, amire nem lenne elég egy darab papír, hogy kifejezzem.
Undorító, ronda világot élünk, de még ebben a lelketlen, idióta világban is vannak olyan gyöngyszemek, mint Te! Biztosan fogsz még remek pasikkal megismerkedni, de az is biztos, hogy egyik sem fog annyira és úgy szeretni, ahogy én. Én látom benned azokat a hihetetlen dolgokat, amiket sokszor még Te sem veszel észre: hogy mennyire erős nő vagy. Mert erő kell ahhoz, hogy az életet valaki úgy elvigye a hátán, ahogy Te teszed. Hogy mennyire bátor vagy. Mert ennyi fájdalmas csalódás után Te még mindig tudsz tovább menni és keresni azt a fránya boldogságot. Csodálatos személyiséged van, aki egyszer igazán megismer, nem tud nem imádni ( itt persze olyanokra gondolok, akiknek van egy kis esze...). Gyönyörű vagy és szeretetreméltó, és van benned valami melegség, ami miatt bárhol is legyek, ha Te is ott vagy, akkor azt a helyet otthonomnak érzem.
Soha ne add fel, jó? Soha ne add fel a boldogságot, hiába vannak és lesznek szörnyű napok. Keresd folyamatosan és e félj kinyitni a kis szíved. Az olyan embereknek, mint amilyen Te vagym boldognak kell lenniük. Addig menj, amíg meg nem találod azt a férfit, aki meglátja mennyire fantasztikus vagy. Aki elég bátor lesz ahhoz, hogy belépjen a viharodba. Aki nem vacillál, mert annyira szeret, hogy igazából már a vérébe folysz. Ne add fel sohasem. Ha majd jönnek a borús napok, akkor is jusson eszedbe, milyen csodálatos vagy és hogy mit érdemelsz.
Így, Valentin nap alkalmából szeretném elmondani, hogy mennyire szeretlek! Te vagy a mindenem!
Köszönöm, hogy létezel! (Tudd, hogy valaki minden nap megköszöni azt, hogy vagy!)

-R.