Reggel ültem a  szokásosan késő villamoson
Nem azon a fajta háromcsillagoson
Sárga volt mint a kelő napsugarak
Amelyek éppen beragyogták utamat
A villamos hirtelen befékezett
Láttam a megriadt tekinteteket
Ráhajtott egy kocsira a sínpár
Ha én volnék alatta vajon sírnál?
Zuhantak az emberek szanaszét
Kapkodták a levegőben egymás kezét
Arra gondoltam ha te zuhannál vajon elkapnálak-e még
De nem, nem érsz már annyit, nincsen az az ég
Az első dolog ami eszembe jutott annyi volt csak
Remélem elütöttünk valakit és meghalt
Sőt igazából azt reméltem hogy téged
Úgyis itt laksz a közelben már régen
Ahogy kigondoltam hirtelen ki is csúszott a számon
Majd megcsikordult a fék újra a sínpáron
Valaki rámszólt ne nevess már annyira
Ki tudja kinek eshetett volna baja
És én csak nevettem nevettem
Mégis megcsillant egy könnycsepp a szememben
Igazából örülnék ha a halálhíredet kapnám
Ha már nálam nem, másnál sem maradnál
Ekkor megszólalt mélyen a sofőr hangja
Bele a kék hangosbemondó mikrofonba:
"Elnézést a hirtelen fékezés miatt, balesetet kellett elhárítanom”
Mindjárt indulunk tovább, óra három.
És bárcsak én is el tudtam volna hárítani azt a balesetet
mikor először megláttalak s megismertelek…