A nyugati szél hirtelen felébred
neve lágy...zefiro...akár
egy szeráf, éneklő angyal neve

mindent jó el kell tenni...a még virágzó
gerániumokat felrakni a talajmeni
fagy elől...a locsolókannát eltenni

a kerticsapot elzárni...leszedni
paradicsomot, paprikát, s a
szárazbabot...a gyümölcsösből a keserű

barackot...Chardin (lugason függő)
szőlőit csendéleteről leszedni
a kemény aranyszín birsalmát befőzni (ha most itt lennél velem

erős kezeiddel segítenél megfogni
az éles késeket és megmetszeni a keserű gyümölcsöket)
a köztünk álló távolságon gondolkodom

magam vagyok a visszhang és a mélység
itt lakom benned (csak te érzed az időt
ereimben lüktetni) a dió hullani kezd

leválik illata s héja (mint mikor kettétörtél
nekem egy zöldet-emlékszel?) a még virágzó
apró szulák indigószín virága

keservesen átfonja (mit mikor szerelmes beteljesülés
közben körmeiddel mint éles körzővel
jeleket karmolsz a hátamba)

furcsán gyönyörű szavak jutnak eszembe
elmém legmélyebb bugyraiból peregnek ajkamon...szibériai írisz
Brunello di Montalcino

az ablak mögött esik...a szobában
ázott barna kutya...a szív szelíd pirosa
s a rózsa vérvörös szirma

Reggel,
az ablak fehér téglalapján túl ló vágtat el
hátán meztelen lovasnőjével a magenta színben játszó pirkadatba

Mennyei áldásod vesd rám...ohh...Uram

/Mila Haugová - Magenta műfordítás/