El akarlak vinni valahová, hogy tudd törődöm veled,
De olyan hideg van és nem foghatom  kezed.
Láttam rózsákat nyílni az útszélen,
De már ők sem úgy virágoznak, mint régen.
És meg akarlak ölelni, csókolni, hogy minden megint jó legyen,
De már belefáradtam megosztani veled…az életem.
És sírni akarok és üvölteni, neved a szélbe ordítani,
Szeretni akarlak és az éj takaróját ránk  borítani.
De már nem tudom, nem megy, tovább nem lehet,
Az összes könnyemet elhasználtam, egy másik szerelemre veled.
És ha valaki mégis megpróbálna bántani téged,
Én akkor is ott lennék és harcolnék érted.
Pedig a szárnyaim már régen töröttek,
Annyiszor odaadtam és Te annyiszor letörted őket.
Ezért a hangomat emelem föl, ha kell goromba leszek,
Megvédelek, használni fogom, érted vagy ellened.
Mert a szavak mindig nyernek, habár én vesztes vagyok,
Melleted leszek ha elküldesz, s akkor is ha hagyod.
És dúdolok egy dalt, ami csak a miénk lesz,
De minden szívhez szól, ami utunkat övez.
És új szerelmet gyúrunk, abból ami maradt,
Együtt leszünk újra…valahol a szivárvány alatt.