Vörös.
Mint a szemed.
A sok sírástól.
A nemalvástól.
Vörös.
Mint a tűz.
Mi belül éget.
Mi lassan elemészt Téged.
Vörös.
Mint a vér.
Mely ereidben csorog.
Mi tudat alatt benned forog.
Vörös.
Mint a csók.
Ami éppen akjadra forrt.
Amilyen még sosem volt.
Vörös.
Mint a szerelem.
Nem, nem szerethetsz.
Engedd el a kezem.
Vörös.
Mint a félelem.
Mondd mitől félsz?
Mélyen belül mit remélsz?
Vörös.
Mint a selyemkötél.
Mely kezeidet összeköti
Mely feszíti s nem engedi.
Vörös.
Mint a szürke.
A szürke ötven árnyalata.
Az érzékek áradata.
Vörös.
Mint a szeretkezés.
Én nem szeretkezek. Én baszok.
Addig amíg hagyod.
Vörös.
Mint a baszás.
Baszni akarlak.
Amíg azt sem tudod ki vagy.
Vörös.
Mint én.
Mert ilyen vagyok.
Mind az ötven árnyalatban elbaszott.
Vörös.
Mint a biztonsági szó.
Állj, ne gyere közelebb!
Ne gyere közelebb…
VÖRÖS!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.