Szántó Gabriella versesblogja

2015. április 07. 17:49 - Szántó.Gabriella

VÖRÖS

A szürke ötven árnyalata

Vörös.
Mint a szemed.
A sok sírástól.
A nemalvástól.

Vörös.

Mint a tűz.
Mi belül éget.
Mi lassan elemészt Téged.

Vörös.
Mint a vér.
Mely ereidben csorog.
Mi tudat alatt benned forog.

Vörös.
Mint a csók.
Ami éppen akjadra forrt.
Amilyen még sosem volt.


Vörös.
Mint a szerelem.
Nem, nem szerethetsz.
Engedd el a kezem.


Vörös.
Mint a félelem.
Mondd mitől félsz?
Mélyen belül mit remélsz?


Vörös.
Mint a selyemkötél.

Mely kezeidet összeköti
Mely feszíti s nem engedi.

Vörös.
Mint a szürke.
A szürke ötven árnyalata.
Az érzékek áradata.

Vörös.
Mint a szeretkezés.
Én nem szeretkezek. Én baszok.
Addig amíg hagyod.

Vörös.
Mint a baszás.
Baszni akarlak.
Amíg azt sem tudod ki vagy.

V
örös.
Mint én.
Mert ilyen vagyok.
Mind az ötven árnyalatban elbaszott.

Vörös.
Mint a biztonsági szó.
Állj, ne gyere közelebb!
Ne gyere közelebb…

VÖRÖS!

 

fiftyshadesofgrey.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mindennapraegyverset.blog.hu/api/trackback/id/tr837348450

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Szántó Gabriella versesblogja
süti beállítások módosítása