Szántó Gabriella versesblogja

2015. június 17. 14:19 - Szántó.Gabriella

A Gyáva

Te mindenkit becsapsz
Gyáva és aljas vagy
De most vedd tudomásul
Nem te leszel az áldozat

Bármit is mondasz és teszel
Hiába próbálsz másnak látszani
Minden szavad hazugság
Nem kell tovább játszani

Ismerlek téged és a titkaidat
És attól hogy te nem tudsz róla
Nagyon sok mindenről tudok
Már nagyon régóta

Mert mindenki csak azt lát meg
Amit ő maga is meg akar
És attól h becsukom a szemem
A lényeg még előttem van

És igaz a mondás, hogy
Amiről nem tudok az nem fáj
De az attól igen, hogy
Mindvégig becsaptál

Mert gyenge vagy és becstelen
Nincs elég erőd a szemembe mondani
Hogy „ figyi szivi nem jöttél be
Nem akarlak tovább oltani „

Könnyebb inkább kifogást keresni
És remélni hogy én hagylak el
Hogy én mondom ki végleg vége
És te nyugodt szívvel mehetsz el

Majd a következő lánnyal
Az egészet újra kezdheted
Hogy te vagy az áldozat
És te vagy aki mindent elvesztett

Hogy téged vertek át és csaptak be
Pedig te képes lennél örökre szeretni
És valakit aki igazán fontos neked
Soha az életben el nem feledni

Majd ő beléd szeret teljes szívéből
És hiszi hogy milyen édes vagy
Elhiszi az összes hazugságodat
És míg akarod veled marad

De aztán megunod és eltaszítod
Ugyanúgy mint mindenki mást
Próbálod elűzni magadtól
És keresni az újabb kifogást

De én ezt nem fogom hagyni
Velem ezt nem teheted meg
Így nem hagyhatsz el
Ilyen aljas nem lehetsz

Mert az a valaki nem Te vagy
Akinek próbálod kiadni magad
S hogy ha így folytatod
Belőled semmi nem marad

Nem tudom miért teszed ezt
Talán mert sokat csalódtál
S volt olyan valaki, akinek
Tényleg mindent odaadtál

De ha más megbántott
Ne rajtam vezesd le
Mert tudod neked mennyire fájt
Ne akard hogy más átélje

Attól hogy átvertek, becsaptak
Te ne tedd ugyanezt
Mert lehet, hogy van valaki
Aki tényleg teljes szívével szeret

Ne törd hát össze az enyémet
Mert nagyon védtelen
S hogy falait lebontotta
Nehéz lenne túllépnem

Ezért én nem fogom hagyni
Hogy így legyen vége
És bármennyire is provokálsz
Nem foglak elküldeni a fenébe

Ha azt akarod hogy vége legyen
Mondd ki Te és nézz a szemembe
Mondd ki ha ki tudod
Hogy köztünk mindennek vége

Ennyire gyáván és aljasul
Nem szakíthatsz velem
Nem fogsz arra rávenni
Hogy én ezt megtegyem

Nem tudom ezzel mit akarsz
De ha el akarsz hagyni tedd meg
De hogy én hagyjalak el
Arra nem kényszeríthetsz

Állj elém és mondd a szemembe,
Fogd meg utoljára a kezem,
Mondd ki ha tudod hogy „vége
Azt akarom, hogy menj el”

Csak az itt a nagy kérdés
Hogy képes lennél-e megtenni
Vagy az álarcod mögött
Tényleg rejtőzik-e valaki

Valaki aki képes még érezni
Akinek dobog még szíve
Nem aljas és nem gyáva
Csak nincs már miben hinnie

Ha ez a valaki létezik
Őt szeretném akkor látni
És megkérdezni tőle
Akar e még velem találkozni

Ha azt mondja nem akar
Én tudomásul veszem, elfogadom
De neki kell kimondania
Bármekkora is a fájdalom

De ha belenézel szemembe
Úgy sem leszel rá képes
Mert eszedbe jutnak majd
A szép közös emlékek

És hiába csak játszottál velem
Talán egy kicsit belém is szerettél
És nem tudnád kimondani
Hogy már el is feledtél

Sőt tudom hogy szerettél
Mert valaha éreztem
Mikor karjaidban fekve
A csillagokat is elérhettem

Mikor úgy csókoltál
Ahogyan senki más
És most hidd el, hogy
Nem én vagyok a hibás

Volt idő mikor mindent
Mindent megtettél értem
És hogy ezt elveszíthetem
Attól nagyon féltem

Most eltaszítanál magadtól
És jönne a magány
De én nem vagyok olyan
Mint minden más lány

Küzdök azért ami fontos
Harcolok minden erőmmel
Nem hagyom magamat
Mert te az vagy nekem

El akarsz dobni messzire
Hogy ne Téged dobjanak el
És inkább csalódást okozol
Csak csalódnod ne neked kelljen

De ez a játék velem nem megy
Én nem ilyen típus vagyok
Ha nem akarsz mondd meg nyíltan
Különben míg tudok harcolok

Nem hiszem el, egyszerűen
Nem lehetsz ilyen aljas és gyáva
Hogy Júlia ott van neked
Mégis mással mész el a bálba

Megmondtam már százszor
És megteszem még ezerszer
Ha el akarsz hagyni akkor
Mondd ki és te menj el

Már tényleg nem tudom
Hogy tőlem mit akarsz
És azt sem értem már
Hogy mindig miért kavarsz

Én tudom hogy ennyire
Aljas és gyáva nem lehetsz
De hogyha még szeretsz
Akkor kérlek mond meg ezt

És itt a végső kérdés
Mi csak önmagadhoz szól
Mennyit érsz?, csak ennyi
S erre most őszintén válaszolj

Felelj önmagadnak
Aljas vagy és gyáva?
Ki ahol csak tud
Belerúg egy lányba?

Vagy őszinte és bátor?
Kinek a szíve összetörve
De képes még reggelente
Belenézni a tükörbe?

És ahogy válaszoltál
Aszerint cselekedj
S ha kérdeznek
Az életed legyen a felelet.

Most pedig nézz rám
És válaszolj nekem
Nézz mélyen a szemembe
És mondd mit akarsz velem.

Címkék: vers gyáva aljas fáj
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mindennapraegyverset.blog.hu/api/trackback/id/tr357551490

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Szántó Gabriella versesblogja
süti beállítások módosítása