A kávé maga olyan mint az aktus,
az ízek, a színek, az érzetek,
ahogy utoljára vétkeztem veled.

Keserű, mint csókod íze a számban,
s utána olyan feketeség maradt,
mint mikor belőlem kihúztad magad.

Forró, felhevíti  testem
ahogy duzzadt ajkaimhoz ér,
gyorsabban lüktet kitágult ereimben a vér.

Pupillám is egyre tágabb
ahogy dübörögnek véremben az indulatok,
agyam is élénkül, ahogy pörögnek benne a gondolatok.

S az első korttyal
talán újra megégegetem magam,
ahogy mohón magamba szívom, egyre pörög agyam.

Aztán lassan megszokom
a hőt, az ízt, a meleget,
szívem felveszi a ritmust, a lülktető ütemet.

S ahogy az első korty keserűsége
mélyen a torokomba mar,
én hátadat marom tűhegyes karmokkal.

És ahogy lassan szokom
egyre édesebb, lágyabb,
bejutnak testembe a régen kívánt vágyak.

S a koffein bennem
mint tomboló hormonok,
amíg ezt kortyolom, addig veled vagyok.