Félig üres szobákFélig teli szavakTörött borosüvegBíborszínű falak.

Az éjszaka végtelen.Egy izzadtságcseppgördül végig az arcodon. Megakad egy kis gödröcskébena szád szegletében.Majd a mellkasodra cseppen.Benne van minden.Mint cseppben a tenger.Mert nem is izzadtság az,hanem könny.Ami arcodróla mellkasodra gördül.

El akarlak vinni valahová, hogy tudd törődöm veled,De olyan hideg van és nem foghatom  kezed.Láttam rózsákat nyílni az útszélen,De már ők sem úgy virágoznak, mint régen.És meg akarlak ölelni, csókolni, hogy minden megint jó legyen,De már belefáradtam megosztani veled…az…

- “Mindig azt mondtam, hogy én mindig itt leszek és hozzám bármikor jöhetnek ha baj van.”- “Nekem ilyet még soha senki nem mondott.”- “Én mondtam volna.”- “Hát…akkor reméljük hogy nem lesz semmi baj.”

És én nem öreg macskás néni leszek.Tudod, én inkább az a kutyás fajta vagyok. Szeretem a hűséget. És nem, egyáltalán nem érdekel,hogy neked ez nem tetszik. Nem szereted a kutyás lányokat. Mert ott a kutya aki szemmel tart. Ne tegyél úgy mintha legalább átjönnél. Tudod azért…

Mindig is utáltam a vonatos búcsúzkodásokat. Soha nem tudhattam mikor látom Őt legközelebb. Talán egy hét múlva, egy hónap múlva, egy év múlva? Talán most látom utoljára? És mi van ha nem lesz legközelebb? Ha nem lesz viszontlátásra? Ha nem foghatom többé két kezét? Ha nem…