Akartam írni egy verset arról, hogy
Szeretem ahogy a szíved dobog.
Akkor még nem tudtam, nem tudhattam:
Értem vagy kiért? Értünk vagy miért?
Azóta persze megint minden más lett.
Most már tudom amit akkor még nem,
Hogy nem értem lüktet a szén-monoxiddal
dúsított vér az ütőereidben.
Mégsem tudtam aludni a szíved
dobogásától az éjjel, újra.
Ahogy értem vagy valakiért vert.
És rájöttem, hogy ezért nem tudok
elaludni a bal oldaladon.
Már soha többé semmilyen éjen.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.