Buta kis bohócként álmait kereste,
De rájött, hogy igazán senki sem szerette.
Megcsalták, átverték, megbolondították, 
De, hogy szívét összetörték, soha nem tudták.
Erős volt, vagy próbált annak látszani,
Egyszer úgy érezte, nem bír már játszani.
Könnyei kigördültek smaragzöld szeméből,
Minden érzés elszállt összetört szívéből.
Egyedül maradt és bámult az égre, 
Elengedte, mi fájt egyszer már végre.
S ekkor egy angyalt látott, ki őt hívta,
S abban a pillanatban megszűnt minden kínja.
Lelke testéből a mennyekbe vágott,
S megtalálta végre a végtelen álmot.