Én lehorgonyoztam volna melletted,
De az összes reményemet elvetted.
Életem hajóját rossz irányba kormányoztad,
Mikor a hófehér vitorlákat bevontad.
Pedig csak rossz szelek fújtak a Balatonon,
Egyszer az összes csomót eloldozom.
Talán rossz szelek borzolták a kedélyeket,
Mikor azt reméltem örökre elfelejtelek.
De fejemben még nyári mondatok,
Lehet, hogy ebbe még belehalok.
Hosszú hetek óta nem láttalak,
Talán valahol már nagyon vártalak.
Te elátkozott hajóskapitány,
A hét tenger széles e határán.
Ezzel utoljára kívánok neked minden jót,
S most elhagylak , mint kapitány a süllyedő hajót.
Egyszer majdnem vettem egy ilyet neked.
Akkor, azt hiszem, még szerettelek.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.