Megcsillan a napfény
a szürke márványon
Könnycsepp csillan egy
némán álló árnyon.

És már soha nem ismerheted meg
igazából ki vagyok
Csak azt a kis darabot
mit magamból itt hagyok.

Mert nem várom meg arcomon
a  mélyenszántó ráncokat
Az élet rajzolta kézzel
húzott sáncokat.

Úgyis mindig a
rossz időben a rossz helyen
Soha nem ott
ahol éppen keresem.

És választhatsz hogy egy
síron ülve kiírod
Vagy inkább némán hallgatva
csendben belül kibírod.

S majd valahol mélyen
a porhanyós föld alatt
Nyugszik majd minden
ami belőlem megmaradt.

Ne félj, nemsokára már én is jövök.