Vendég lettem a saját otthonomban
Álmomban sem gondoltam
Itt maradtan egyetlen bőrönddel nélküled
Hát most viszlát, ég veled!

Nem maradt itt már semmi, ami rád emlékeztet
Magaddal vitted az összes szép emléket
Nem maradt a falakban sem szeretet, sem bánat
Így hát örökre elhagyom ezt a házat

Most azt mondom viszlát, ég veled
Nem tudom valaha foghatom-e még kezed
Mert álmomban sem gondoltam volna
Hogy egyszer vendég leszel az otthonomban

Már üresek a falak, elfogytak az emlékek
Mikor dobozokba pakoltam ami rád emlékeztet
Már nincsenek hangok, és nincsenek szavak
Csak az ürreség ami utánad itt maradt

Már nincsenek álmok és nincsenek vágyak
Mert mindent megkaptam ami valóra válhat
Köszönöm, hogy tőled búcsúzhattam el
Mára már csak ennyi, ami körül ölel

Nem tudom mit hoz számunkra még a jövő
De most viszlát, farwäl, adios, adieu
Talán egyszer valahol szembe jössz az utcán
S kiszáradt ajkadat újra megtalálja szám

De addig is viszlát, gondolj néha rám
Soha ne aludjon ki lelkedben az utolsó láng
S míg nem vagy és nem vagyok ezen a világon
Egy dolgot kérek: emlékezz rám - úgy, hogy fájjon,