Megvolt az első morning coffee-m
Egyedül. Vagy nem is. Inkább, Nélküled.
És közben néztem a teraszról a
ma reggeli ragyogóan kék eget.

Beragyogta az egész játszóteret.
Nincsen már bennem semmi, de mégis
megmelengette az üres lelkemet.

Azt hittem, hogy sokkalta rosszabb lesz
Az első reggelem. Itt. Nélküled.
De nem éreztem semmit. Egyáltalán.

Nincs már bennem fájdalom, sem hiány.
Csak a tátongó üresség maradt.
Nem történik semmi, csak várom, hogy
a nap felmelegítse a falakat.

Mert

Megvolt az első morning coffee-m
Egyedül. Vagy nem is. Inkább, Nélküled.
És közben néztem a teraszról a
ma reggeli ragyogóan kék eget.

És én rágyújtottam az első szál
Cigire. Azt is nélküled. Pedig itt
ilyeneket igazából nem lehet.

És vajon veled most mi történhet?
Biztos megint elaludtál. Hát persze.
Látom a chaten a fényképedet.

Pedig én ma már hatkor fenn voltam
Biztos felébredtem az ébresztődre.
Valahonnan onnan a távolból.
Ja, de hiszen nem is vagy olyan messze.

És

Megvolt az első morning coffee-m
Egyedül. Vagy nem is. Inkább, Nélküled.
És közben néztem a teraszról a
ma reggeli ragyogóan kék eget.

Egy dalszöveg járt a fejemben végig,
"Deep in my heart and my soul, I want you to know"
Még most sem tudom pontosan mi ez.

De valahol mélyen a szívemben,
és a lelkemben akarom, hogy tudd.
Azért még nem felejtettelek el.

És azt hittem többé már nem kések el
miattad. Úgysem fogom tudni merre
mégy. Mégis alig tudtam ma elindulni.
Egy keddi nap. November. Nulla. Négy.