Soha sehol nem voltam ilyen boldog.
És ilyen szomorú egyben. Nem.
Nem akarom megvárni míg nem marad
más, csak a könnyem. Tudod, jó volna
már csak úgy hazamenni valakihez.
(Hozzád.) És hozzá(d)bújni. Elfáradtam.
Érezni akarlak. Csak egy perccel
tovább. Mi lenne ha mégis inkább itt
maradnék csak egy kicsit még veled?
Nem. Már rég el kellett volna mennem.
És mégis. Bárcsak minden pillanat
egyetlen perccel tovább tartana.
Csak egyel. És én itt maradnék veled.
Immár örökre abban az egy percben...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.