Nem tudok újra rólad írni.
Mert nélküled nem is lehet. Hiszen
nem találok másban ihletet. És
nem akarok rólad írni, mert akkor
megint rád gondolok. Nélküled semmi
vagyok. S én félek, hogy elveszek.
Mi van ha többé nem írok nélküled?
Nem ragadok tollat, mert nem lesz
mit megírni. Nem vetem papírra,
mert nem történik semmi. Nélküled.
Ha másra nem is volt jó az egész
Arra elég volt, hogy megálljon az ész.
És én akkor kiteljesedtem veled.
Ezért nem tudok már élni. Nélküled.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal