Amikor éjszaka kinézek az ablakon, és mélyet szippantok a friss őszi levegőből, mindig mosoly ül a szám sarkába. Ha rád gondolok, ugyanezt érezem. Olyan vagy, mint az őszi eső. Mindig mosolyt csalsz az arcomra. Esőillat. De hogy ez szerelem-e, nem tudom biztosan.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.