Senkid ne legyek, senkim ne legyél.
Semmi. Mégsem. Enyém. Minden. Majdnem.
De kérhetek-e én ennél többet?
Már az ”Enyém Vagy”. Egy kólásüvegen.
Mert az éj leple alatt ketten titkos
szövetséget kötöttek némán, hol
nem beszéltek csak a felhevült testek.
Szabadok vagyunk de mégis kötöttek.
Hogy megtehetnéd de mégsem teszed.
De mondd meddig lehet bírni így ezt?
Mert az alku lényege éppen ez.
Míg valamelyikünk bele nem szeret
másba. Vagy egymásba. Én is másba,
meg te is másba. Addig az enyém vagy.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.