Szántó Gabriella versesblogja

2014. december 07. 21:51 - Szántó.Gabriella

Hívtalak...

Szemeztem egy doboz nyugtatóval
Meg egy üveg tiszta  fehér borral.
Hívtalak.
De neked akkor sem kellettem
Felőled akár meg is tehetem.
Hívtalak.
De te elküldtél megint
Nem érezted soha ezt a kínt.
Hívtalak.
De nem jöttél most sem.
Nem leszel itt velem sosem.
Hívtalak.
Hogy kapj el ha zuhannék
Fáj egyedül az ébrenlét.
Hívtalak.
Hogy szárítsd fel a könnyeimet
Mielőtt végleg elmegyek.
Hívtalak
Hogy csókolj álomba még egyszer
Már alig  lélegzem.
Minden tablettára egy pohár bor
A könnyű álom lassan elnyom.
Hívtalak.
Hogy szoríts meg a kezemet
Behunyom a szememet.
Hívtalak
Hogy ölelj, s éledezzek
Újra ki s belélegezzek.
Hívtalak
Hogy ments meg, ne engedj el
Gyere és legyél velem.
Hívtalak.
De megint nem érdekelt
Ez a szív többet érdemelt.
Hívtalak.
De nem lettél most sem enyém
Elvetted tőlem az utolsó reményt.
Hívtalak.
De neked akkor sem kellettem
Felőled akár meg is tehetem.
Többé ne keress, töröld ki a számom
Számodra nem vagyok ezen a világon.

Tü tüü tüüü
A hívott számon előfizető nem kapcsolható.

sinus.jpg

Címkék: hívtalak
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mindennapraegyverset.blog.hu/api/trackback/id/tr646965739

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Szántó Gabriella versesblogja
süti beállítások módosítása