És elloptak tőlem aznap este
mindent. Mindent elvesztettem. Téged is.
Meg magamból is egy kis darabot.
Ellopták mindenemet. Nem is baj.
Így legalább mindent újrakezdhetek.
Amúgy sem volt igazán mit vinniük.
Te már úgyis rég elloptad a szívemet.
És megírhatod majd te is ezt a
történetet. (Az én történetemet
- egy nő történetét.) Ahogy tetszik.
Egy novellában. Nekem úgyis csak
egy szonett sikeredett. De ezt is
neked köszönhetem. Erre is te
tanítottál meg. Köszönök mindent.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.