Szemem egy távoli pontra meredve téged keres,
Mikor foghatom meg újra kezed?

Mikor érinthetem újra forró ajkaidat?
Mikor fonhatom köréd óvó karjaimat?

Mikor lehet, hogy testünk násztáncban egyesüljön?
Mikor, ó mikor hagyhatod el, e távoli börtönt?

E börtönt ami messzire elzár tőlem Téged,
A börtönt, ami szökni nem enged. 

Mikor érezhetem újra forró tested hevét?
Mikor? Siess, Nélküled minden perc egy fényév.

Mikor, mikor vehetem számra újra kedvesem nevét?
Mikor csókolhatom újra arcod peremét?

Mikor, mikor lesz végre mindez igaz?
Én nem kérek mást, csak gyere haza.