Szántó Gabriella versesblogja

2015. január 16. 22:07 - Szántó.Gabriella

Levágattam a hajamat.

Levágattam a hajamat.
Már meg sem ismernél. Már nem is én vagyok

Levágattam a hajamat.
Vele együtt minden rosszat ott hagytam.
Azt mondják négy évente úgyis lecserélődik minden,
lecserélem hát az összes emlékem.
Úgy teszek mintha kivágták volna őket a hajammal együtt
kihúzták volna őket a fejemből.
És kivágom az elmúlt 4 év fájdalmát is magamból,
kimetszem egy éles fodrászollóval.
S a hosszú szőke tincsek hullanak a márvány padlóra
mint ahogy forró könnyeim érted hullottak
És ahogy az utolsó tincs is lehull elfelejtelek téged örökre.
És regenerálódik majd az összes sejtem
remélem egyszer majd a szívem is

és nem lesz több töredezett hajvég meg összetört szív.

Levágattam a hajamat.
Már meg sem ismernél talán. Talán. Sosem ismertél.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mindennapraegyverset.blog.hu/api/trackback/id/tr827080853

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Szántó Gabriella versesblogja
süti beállítások módosítása