Veled álmodtam az éjjel
Mert mással már nem merek
Mással nem lehet, mással nem lehet.

És lecsuktam a szemem
Akkor nem láttam, úgy nem fáj
Ahogy csupasszá válik az egykori szebb táj.

Voltunk együtt könyvtárban
Az egyetemi olvasóban
Nyakig tapostunk a szürke hóban.

Ő nem volt ott, nem olvasott
Nem engedtem az álmaimba
Ott maradt kint, jól elzárva.

Adtál egy szál cigarettát
Amit itt tartok magamnál
Elszívhatnám ha akarnám.

És nem hazudott többé a száj
Mert igaz volt a fekete csend
Ami halkan körülölelt.

Volt egy állatkert, hol
Láttunk medvét, papagájt is
Megmentettünk egy kismacskát is.

Nélküle, mert nem volt sehol
Körvonal egy fehér falon
Majd beengedem, ha akarom.

Meggyújtottunk egy gyufát
Úgy jobban látszott az árny
Osztoztunk rajta, hideg gránit magány.

És valahogy mégis szóltak a Dalok
a magasföldszintről
Meg a Fehér Zaj, onnan kintről.

Valami hideg a számhoz ért
Jégkása volt, narancssárga
Elejtettem, le a sárba.

Nem nyúlt utána senki
Nem kapta el ahogy esett
Elterült a földön, apró baleset.

Nem te hagysz itt engem
Nem te akarod hogy vége legyen
Nem te fordítasz ma este hátat nekem.

Mégis veled álmodtam az éjjel
Mert mással már nem merek
Vele nem lehet, vele nem lehet…