Mit is rejt magában ez a szó?
Mit mond vele a halandó?
Társ?
Kivel összekötöd az életedet?
Aki ha kell, ott van neked?
Kinek ölébe hajtod a fejed?
S leteszed vele minden terhedet?
Kire rábízod a gondolataidat?
A ki nem mondott szavaidat?
Ki hallja kimondhatatlan moccanásaid?
Egymás szívének apró dobbanásait?
Mintha lenne benne valami.
Ahogy a csöndet lehet hallani.
És lakó?
Na de hol is, szívedben lakó?
Gondolataid közt fészket rakó?
Agyadba be telepedő?
Karjaid közt melegedő?
A bőröd alatt élősködő?
Álmaidban rejtőzködő?
Véráramodon átfolyó?
A húsodba belemaró?
Mint szíveden átdöfött nyárs.
A lakó. A társ.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.