A vonaton ültem és bámult kifelé az ablakon, fejben előrepörgettem az eseményeket. Vajon milyen lesz Őt viszont látni? A sápadt fény visszatükröződött az ablakon, és fáradt, kora reggeli arcomra esett. Felszálltam az első Dearoa-ba induló IC-re. Ölemben egy könyv pihent: Vladimir Nabokov – Lolita. ”Milyen különös az élet! Hogy sietünkelidegeníteni  magunktól azon sorsokat,amelyeket eredetileg elnyerni igyekeztünk.”
A szívem a torkomban dobogott.
Leszálltam a vonatról és taxiba ültem.
Merg la strada Snagovului!
Tudtam, hogy gyalog is 20 perc nyílegyenesen, de nem akartam eltévedni.Kiszálltam a kocsiból. A szívem a torkomban dobogott. Bement a WeRine-ba.  Leültem egy csendes asztalhoz  az egyik sarokban. Közben a szememmel Őtkutattam. Másik pincér jött az asztalhoz. Basszus.
- Vorbiţi ungureşte?
Remek. 2 dl száraz fehérbort szeretnék. Irsait ha van. Nyakasat.
- Nyakas nincs. Ajánlhatok?
- Rendben, akkor egy Crama Lacerta Cuvee jó lesz. Köszönöm.
Megjött az italom. Közben egy sajttálat is rendeltem mellé. Még mindig fürkésztekintettel vizslattam a terepet. Megláttam Zét. A szívem majd kiugrott ahelyéről. Nem vett észre. (Hál’ Isten.)
Elkaptam a tekintetemet. Lefelémeredtem a könyvemre. Lolita, én édes Lolitám. Nagyokat kortyoltam a borból.Kellemes melegség járta át a testem. Még nem vehet észre. (Még nem!)
Többször éreztem ahogy rajtam felejti a tekintetét, vizslat ő is, de mindig próbáltam úgy helyezkedni, hogy ne lássa az arcom,ne vegyen észre. (Még ne!)
Elvégre is elég feltűnő jelenség vagyok itt abúzaszőke hajammal.  Rendeltem még egypohár bort. A másik pincérfiú is roppant kedves egyébként. Ahogy telt az időegyre többen lettek, egyre nagyobb lett a nyüzsgés. Nem volt ideje észrevenni.(Hál’ Isten.)
Csendesen figyeltem. Hiányzott a mosolya. Néha mikor a közelembekerült meghallottam a hangját. Beleremegtem.  
- Hiányoztál – gondoltam - .
Lassan ideje távozni. Végülis nem ülhetek itt egész nap. Fizetés után megkértemaz egyik pincérsrácot, hogy küldje az asztalomhoz Zét. Nem is értette aszerencsétlen mit akarnak tőle.
Lefelé meredtem az asztalra mikor mellém ért. Megállt az asztalom mellett.Felnéztem rá. Elmosolyodtam. Láttam ahogy egy pillanatra az ő szíve is megállt.
- Szia!
- Szia! Hát te meg mit keresel itt?
Addigra már előkészítettem az ajándékot ami neki hoztam. A verseskötetet amitkért, velem a borítón. Alaposan  becsomagolva természetesen, még egy masnit is nyomtam a tetejére, hogy ne látszódjon mi az. Még ne!
Felálltam és mélyen a szemébe néztem.
- Boldog Szülinapot!
És egy csókot nyomtam az arcára.
Átnyújtottam a kis csomagot, közben megérintetten a karját.
- Hiányoztál.
A reakcióját már nem vártam meg. Abban a pillantban elrohantam.
Még látott elmenni.
Rohantam az állomásig. Mostmár tudtam az utat. Könnyek szöktek a szemembe. Nemakrtam, hogy utánam jöjjön. Vagy mégis? Sietve felültem az első hazaindulóvonatra. Nem akarok várni. Egy percet sem. Senkire sem. Rá sem.
*iphone ring*
Zé
1 nem fogadott hívás /Önnek 1 nem fogadott hívása volt az SMS feladójától/
2-3
13 összesen.
Engedd el! ENGEDD EL!

”Semmim sincs de velem van
az, hogy elengedtelek”
/Závada Péter - Macskakör/

Dearoa, WeRine, 2016. március 26