Akkor mikor utoljára voltam itt
Sokkal hevesebben vert a szívem.
Sokkal ismeretlenebb volt minden.

Most már a szívemben sem olyan
különleges ez a hely neked.
Így, hogy minden ismerősebb.

Talán ha távolabb volnál
úgy közelebb lennél.
Nem látnám ahogy…elmennél.


És mostmár bármikor
megtehetem, hogy felhívlak.
Akkor is ha nem vagy.

Ahogy akkor sem voltál.
Semmi nem változott.
Nem nagy dolog.

Bár most legalább
Kicsöng. Felveszed.
Mégis minden üresebb.


 Ne haragudj, de
nem lehetek ma veled.
Még ilyet.

Ismeretlen szám.
Kimenő hívás. Óra egész.
Híváslista. Törlés

És még a szívem is belefájdul.
Nem, nem képletesen,
hanem úgy rendesen.


 Talán az lenne a legjobb ha
most dobbanná az utolsót nélküled.
Már jéghideg.

És a templomóra épp most
üti el a 6-ot.
Mikor odapillantok.

Talán örökre így maradhatna.
6:06-ban egy pillanat
borostyánkőbe zárva megmaradt.

Most kicsit még fázom.
Ez még nem az igazi tavasz.
Pedig a szomorúfűz már új rügyeket fakaszt.

Talán most megölelhetnél.
És tested melege
felolvaszthatná szívemen a jeget.

Itt a tavasz.
Hashtag boldog vagyok itt.
Valaki megint hazudik valamit.


 És még a karikagyűrű is
leesett az ujjamról.
Messzire elszaladt, elgurult.

De megtaláltam.
És lehet, hogy egyszer majd
ha felolvadt a fagy

Azt is itt találom meg
amit valaha szerettem
amit olyan nagyon régen elvesztettem.


 Az utamat.
Vissza.
Hozzád. Haza.