Hiányzik keserédes ízed
ahogy ajkamba mar
Érezni akarom
mindennél jobban.
S habár minden korty belőled
egy újabb csepp méreg
Szeretni foglak
ameddig csak élek.
S tudom már
nem értem lüktet
a szén-monoxiddal dúsított vér
az ütőereidben
Én azért még rá(d)gyújtok
beléd szívok még egy utolsó slukkot
Majd elnyomlak mint egy égő cigarettát
ahol elkezdődött, pont ott.
S ha egyszer miattad
egy rozéfröccsbe folytanám magam
Én lennék a világon
a legboldogabb boldogtalan.
Lennék akkor
egy rozéfröccsben egy buborék
S a szádban
azonnal fel is oldódnék.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.