S most legszívesebben
rágyújtanék egy versre,
hogy párnám csücskéről
illatod elfeledtesse.
De előtte még
tested nyomát beinhalálom,
ahogy csendben elnyom
a megváltó álom.
És én újra arra ébredek,
hogy megfulladok,
veled, vagy nélküled.
Mi lenne ha nem kelnék fel?
Elpusztítom magam, előbb
minthogy Ő pusztít el.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.