Az ablak előtt
Félig üres, félig teli HÉV
Mondd meddig maradsz itt még?
Talán most utoljára
Sétálsz el előttem, mögöttem, vagy mellettem
Habár neked soha sem kellettem
Pedig
Csak egyetlen egyszer
Sétálnék veled kézenfogva itt el
S már
Soha többé nem várhatom itt veled
A nem tudni hova visz péntekeket
És mégis
Olyan vagy mint egy ismeretlen ismerős
Idegen, és valahogy mégis ismerős
És talán
Én is most utoljára ülök itt nélküled
Ég veled! Ég Veled!
S mielőtt
Végleg elmész
Mondd hányat kell aludni még?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal