A kis szobán sötétség honol.
Ma korán beesteledett.
Szívemre nehéz csönd borul.
Elmentél. Itt hagytál éveket.
Még egyszer ülj ide mellém, add a kezedet.
Utoljára még, suttogd a nevemet.
Lapozd át utolszor lelkemet.
Emlékek, régóta írtam, csak neked.
Bocsásd meg nélküled életem.
Azt hittem végre megjöttél.
De egy decemberi éjjelen,
Örökre elmentél.
E-e-e-elmentél.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.