Ismered az ágyamból kiálló rugót is
Egymás gyors és lassú rezdüléseit
Az egymáson hagyott sebeket
De majd Téged is elfelejtelek
Mint a feltépett ajkak nyomát
De majd ez is megy tovább
Az eltemetett éjszakák emléke
Egy kőben a tóban, a teraszon
De majd ezt is feladom
Múló emlék csak ez a nyár
Pedig azt hittem, hogy Rám vártál...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.