Olyan lettem mint te,
Egy patkány, egy féreg,
Nem adnám a kezem,
Akkor sem ha kéred.

Nincs többé nélküled,
Most már csak használlak,
Majd füttyentek ha kellesz,
Hogy szanaszét basználak.

S ha valaki kérdezné,
Csak lesütöm a szemem,
Innentől kezdve nekem is,
Legnagyobb szégyenem leszel.

Szívem fagyos marad,
Mint a beköszönő tél,
Nincsenek szavak,
Arra amit tettél.

Kétezer-tizennyolc
Tizedik hó tizenöt,
Az élet ezért egyszer,
Majd még jól szembeköp.